- márciusa óta figyelem a belföldi és külföldi eseményeket. Ma szeptember 2-a van, mondhatni fordulópont, hisz a márciusi bejelentés után nem sokkal bezártuk az iskolákat, majd az egész országot is, kisvártatva pedig valamennyi belső mozgatórugóját. Ebben a hónapban hagyományosan megint kinyílnak az iskolák, az időjárás hűvösebbre fordul, felvesszük a kiskabátot és új életet kezdünk. A gyerekeket iskolába visszük autóval vagy tömegközlekedéssel, reménykedünk, hogy a gyerek kijön a tanárral, hosszú távon jók lesznek a tanulmányi eredmények, esténként átbeszéljük a gyerekekkel, hogy mi volt az iskolában, vagy szimplán kimerülve a napi fáradalmakból bámuljuk a TV-t, felbontunk egy üveg bort és tojunk az egészre. Ebből az új életből és az erejét nyert rohanásból legközelebb karácsonykor vagy szilveszterkor fogunk legközelebb felocsúdni és lehet, hogy egyesek még újévi fogadalmakba is belebocsátkoznak majd.
Ez az év azonban más volt, a minket körül ölelő folyamatos járványveszély miatt. Visszanézve az idei esztendőre és a fent leírtakra nagyvonalakban idén is minden a maga rendjében zajlott. Tehát volt sok munka, függetlenül a nyári szünettől, a családunkban volt dilemma, hogy hova menjünk nyaralni, egyáltalán menjünk-e? Én ugyanis nehezen vagyok kirobbantható otthonról, de a feleségemnek kilométer hiánya van, amiért hálás is vagyok hisz, ha rajtam múlna soha nem csinálnánk semmit. Ha nyaralás, akkor az anyagiakról se feledkezzünk el. Olyan megoldást kellett találni, ami megfelel a pénztárcának. Mindkettőnk fizetését drasztikusan csökkentették munkáltatóink a járványhelyzetre hivatkozva. Feleségem közalkalmazott, ott felsőbb körökből jött a megszorítás. Én egy kis cégnél dolgozom, nálunk a partnereink vélt vagy valós kihullása okozta a vészforgatókönyv bevezetését: leépítés, a megmaradók fizetésének stuccolása hónapokig és reménykedés a boldog szép jövőben. Így éltünk és reméltünk. Volt és van munkánk, nem lehet panaszunk, egyelőre megmaradtunk.
Gyerekeink második napja mennek iskolába, egyelőre minden szuper. Most úgy néz ki, mintha valóban a régi életünk folyna körülöttünk, de mindannyian tudjuk, hogy ez sajnos nem így van. Körbevesz minket a COVID-átok, nem tudjuk, hogy mi meddig tart és leginkább olyan az érzésünk, mintha kívülről néznénk önmagunkat. Azt a „máz-életünket”, amiről most már tudjuk, hogy egy pillanat alatt lehullhat rólunk és elveszíthetünk minden fogódzkodót, amiről korábban azt hittük, hogy a miénk.
Lehetsz bigott jobboldali Fidesz-szavazó, vagy megrögzött összefogásos ellenzéki, egy érzés mindenkit körül leng (tisztelet a magát felvilágosultnak érző kivételnek), hogy a tájékoztatás hiányos! Ebből a székből ülve azt látom, hogy se tanár, se diák, se nyugdíjas, se alkalmazott, se miniszterelnök, se ellenzéki vezető nem tudja ma Magyarországon, hogy hogyan kellene helyt állnunk nekünk magyaroknak Magyarországon, Európa szívében, a Föld nevezetű bolygón. Látszódik, hogy van egy afféle - kormányunk által is kényszerűen alkalmazott - elképzelés, ami ezt a világjárványnak kikiáltott médiajelenséget kijárási tilalommal, vakcinával és türelmes maszkviseléssel, mint a védekezés praktikus ellenszereivel próbálja kordában tarthatónak bemutatni. Azonban látszódik, hogy kis hazánk valóban kicsi, és igyekszik megtalálni a maga hosszútávon is fenntartható álláspontját.
Gondolhatnánk, hogy nekünk könnyű a dolgunk, hisz nyugaton és keleten is vannak barátaink: EU tagság nyugaton, amcsi látogatások néha, ahol mosolygunk is egymásra, tehát van nekünk tengeren túl. Oroszok, Kína, Azerbajdzsán, közel-keleti kézfogások stb., szóval van mire támaszkodnunk, hisz 10 éve hintapolitikát játszunk a kelet és nyugat között. Ez a vírusos nemzetközi helyzet viszont hazánkat középtávon arra fogja kényszeríteni, hogy kiszálljunk a hintából és válasszunk. Magam sem tudom, hogy a saját segge által beszippantott nagyképű ám gyenge nyugathoz vagy a még mindig szétzilált általánosságban véve bunkó szocializálatlan és emberi léptékkel mérve érzéketlen rideg kelethez szeretnék-e tartozni. Ezért jó, hogy kisember vagyok. A mindenkori kormányunk majd dönt egyet, azért szavazzuk meg őket. Legfeljebb majd lesz hőbörgés, tüntetés, legrosszabb esetben nemzeti katasztrófa.
Bárhogy is lesz, általánosságban véve igaz, hogy a regnáló kormány tájékoztatása kevés, hisz úgy kezel minket állampolgárokat, mintha gyerekek volnánk. Ez persze nem csoda, hisz a liberális politikának köszönhetően kaptunk kereskedelmi népbutító TV csatornákat és idióta kereskedelmi rádióműsorokat. Ennek is köszönhetően hanyatlásnak indult hajdani éleslátású gondolkodásunk. Hagytuk megfertőzni magunkat és sokan közülük meg is köszönték! Konzervatív kormányunk se hűbérese, inkább jobbágya a megöröklött földnek és engedi folyni a szennyet. Tájékoztatást nem ad, hisz maga sincs tájékoztatva. Bután és a hülyeség színvonalán tartani hazánkat kifizetődő, bármelyik oldalról nézzük, hisz az esztelen, buta szavazó egyszerűbb, értékesebb, kezelhetőbb, mint a gondolkodó.
