Rendszeres figyelője vagyok a jobboldali szavazótábor Facebook felhasználóinak. Magamat nem sorolom se jobbra se balra, mert kiábrándultam mindkét oldalból. Van viszont egy réteg a Facebookon, aki nagyon is tudja, hogy hol a helye, mikor mit kell lájkolni, osztani és azokra hogyan kell reagálni. Ez a markánsnak tűnő jobboldali rajongótábor a FIDESZ és Orbán Viktor személye köré sorakozott fel és meglátásom szerint mostanra teljesen elment az esze. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, mert volt szerencsém interakcióba lépni önálló gondolkozásra is képes felhasználókkal (szavazókkal).

A kulcs itt az önálló gondolkodás. Ami most megy, inkább kollektív tudatnak volna nevezhető és abból is a rosszabb fajta, amikor az egyén már nem tudja miért gyűlölködik, miért lájkol, csak azt látja, hogy a többiek mit csinálnak és egyszerűen leutánozza őket a viselkedésével.

Konkrét esetünkben, ha a Magyar Orvosi Kamara megerősíti (vagy bármilyen szervezet), amit a kormány el akar érni, akkor a rajongók lájkolják, imádják a kamarát. Ezer köszönő komment lesz a poszt alatt. Ha tapsolni kell az egészségügyben dolgozóknak, akkor tapsolnak, mert ezt mondták és egymást utánozva imádkoznak, hálálkodnak a Facebookon minden egyes orvosért, ápolóért főleg, ha azt a kormány valamelyik oldala posztolja.

Ha a MOK (vagy bármilyen szervezet) viszont posztol egy olyan képsorozatot, ahol lepukkant pihenőhelység, koszos, rozsdás zuhanyzó látszik, ami legalább 50 évesnek tűnik, akkor felborul az egyensúly. Pedig a képekhez még magyarázó szöveget is mellékeltek a kamarától:

Covid centrum, orvosi pihenő és mosdó. A kollégáink helyt állnak ilyen körülmények között is.

***
Frissítés:
Kedves Olvasóink!
Egyrészt köszönjük a felháborodásotokban rejlő együttérzést - igen, mi is meghökkenve szembesülünk ezekkel az állapotokkal.
Másrészt, kérlek nézzétek el nekünk, de nem adjuk ki sem a forrást, sem a képek készültének helyszínét. Több okból:
1) Az egészségügyben is erősen fúj a szél, a teljesítőképességük határán lévő kollégák gyakran félnek a feletteseik vagy épp az egészségpolitikai szereplők megrovásától. Nem szívesen vállalnák ezt be a kép beküldői sem, akik mindeközben becsülettel végzik munkájukat a COVID ellátásban is. Nekünk nem az a dolgunk, hogy egy-egy ellátóhelyet pellengérre állítsunk, hanem az, hogy a kollégáknak teret és lehetőséget biztosítsunk arra, hogy bemutathassák az ágazatot érintő problémákat. Feladatunk védeni azt, aki védelmet és anonimitást kér a tagjaink közül.
2) Abban bízunk, hogy a kórház fenntartójához is eljut a kép, és fel is ismeri majd a saját intézményének rejtettebb zugait. Mindeközben nem szeretnénk posztunkkal azt sugallni, hogy adott intézményben nem jó színvonalú az ellátás, és ily módon elvenni a páciensek bizalmát az intézmény iránt. Kollégáink emberfeletti teljesítményét mutatja, hogy ilyen körülmények között öltözve és "pihenve" is képesek jó színvonalon ellátni a hozzájuk segítségért fordulókat.
Kérünk mindenkit, fogadja tehát el, hogy nem tudjuk, nem fogjuk a forrást kiadni. A sajtóban rég ismeretes a "forrás védelme" fogalom, nálunk pedig, mivel egy minden orvost képviselő szervezet vagyunk, alapvető.

Megértéseteket köszönjük!

 Szerintem a fenti magyarázat eléggé korrekt és rávilágít az egészségügyön belül zajló belső viszályokra: egészségpolitika vs. orvosok, ápolók (a sorkatonák). Az alábbiakban megmutatom a poszthoz tartozó képeket.

Íme egy zuhanyzó, amit a személyzet használ:

Egy jobb napokat látott szék:

Ez nem tudom mi, talán egy ágy akar lenni. 12 órás műszakban minden esetre használhatatlan és undorító:

Ez a fűtőtest és az emblematikus ablak gyerekkoromból ismerős. Én magam is szoktam látni ehhez hasonlókat váróteremben a mai napig is:

A megrögzött jobboldali rajongótábor persze nem olvas, csak a megosztott képeket nézi. Ha olvasna, akkor sem biztos, hogy le tudna vonni önálló következtetéseket, hisz ahogy fentebb említettem, a gondolkodási képességét már elveszítette és helyette a kollektív tudat tengerében hánykolódik. Most éppen arra sodorták a hullámok, hogy a MOK kirakott egy nem tetsző, elgondolkoztató posztot és a gyűlölet a helyes kollektív válasz rá. Semmiképp sem a gondolkozás.

A lelkes tapsolók, most árulózzák, feljelentgetnék, alázzák a MOK-ot, meg azt az intézményt, ahol a fényképek készültek és azt a valakit, aki készítette a képeket. Sőt még álhírnek is titulálják, ugyanis képtelenek elhinni a valóságot, mert az nem fér bele a kollektív tudatba.

Azt pedig, aki meg meri kérdezni, hogy miért olyan hihetetlen, hogy van még lepukkant kórházi helység, megkövezik, rögtön „libernyákozzák”, kitaszítják. Akit egyik percben lájkolnak, a következőben ellene fordulnak. Ha nem egyformán lájkolnak, viselkednek akkor egymás ellen is acsarkodnak. Szélsőséges fenyegetésekkel élnek.

Biztos vagyok benne, hogy a baloldali rajongótáborban is vannak ilyen jelenségek szép számmal, de az jelentéktelen, hisz még nem állt össze sem az összefogás, sem egy kormányváltó erő, tehát eleve szétzilált az a társadalom. A jobboldali tábornak viszont elvileg egyben kéne lennie és össze kéne tartania, ha hosszú távon szeretnék a szavazataikkal kormányon tartani a FIDESZ-t. Egy önmagát felfaló szavazótábor előbb-utóbb szétesik. Ha innen nézzük, az ellenzéknek csak annyi a dolga, hogy kivárja, míg a jelenlegi kormány és a szavazótábor darabjaira hullik. A jelek már láthatóak lent a Facebook mély bugyraiban és biztos vagyok benne, hogy a valós politikában is tapasztalható ez odafent.

A szélsőséges megnyilvánulásokról záró gondolatként: a posztokat nézve elszörnyedtem. Láttam magam előtt egy olyan Magyarországot, amelyet egy valódi szélsőséges diktatórikus rendszer irányít. Fasizmus vagy kommunizmus lényegtelen. A kommentelő emberekben szemmel láthatóan olyan mély a gyűlölet, hogy elvágnák a másik torkát, ha nem büntetné a törvény. Kívánják a vért és a halált, persze csak annak, aki nem velük van. „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” A baj az, hogy nem tudják ki van velük, hiszen ezt a kollektív tudat elnyomja. Külsőségek alapján ítélnek, de rögtön. A tömegek ilyenfajta viselkedése a történelemben már nem egyszer vezetett katasztrófához és úgy érzem, ezt most sokan elfelejtették. Ilyen közhangulatban egy ország simán megválaszthat magának diktatórizmust.

2020. márciusa óta figyelem a belföldi és külföldi eseményeket. Ma szeptember 2-a van, mondhatni fordulópont, hisz a márciusi bejelentés után nem sokkal bezártuk az iskolákat, majd az egész országot is, kisvártatva pedig valamennyi belső mozgatórugóját. Ebben a hónapban hagyományosan megint kinyílnak az iskolák, az időjárás hűvösebbre fordul, felvesszük a kiskabátot és új életet kezdünk. A gyerekeket iskolába visszük autóval vagy tömegközlekedéssel, reménykedünk, hogy a gyerek kijön a tanárral, hosszú távon jók lesznek a tanulmányi eredmények, esténként átbeszéljük a gyerekekkel, hogy mi volt az iskolában, vagy szimplán kimerülve a napi fáradalmakból bámuljuk a TV-t, felbontunk egy üveg bort és tojunk az egészre. Ebből az új életből és az erejét nyert rohanásból legközelebb karácsonykor vagy szilveszterkor fogunk legközelebb felocsúdni és lehet, hogy egyesek még újévi fogadalmakba is belebocsátkoznak majd.

Ez az év azonban más volt, a minket körül ölelő folyamatos járványveszély miatt. Visszanézve az idei esztendőre és a fent leírtakra nagyvonalakban idén is minden a maga rendjében zajlott. Tehát volt sok munka, függetlenül a nyári szünettől, a családunkban volt dilemma, hogy hova menjünk nyaralni, egyáltalán menjünk-e? Én ugyanis nehezen vagyok kirobbantható otthonról, de a feleségemnek kilométer hiánya van, amiért hálás is vagyok hisz, ha rajtam múlna soha nem csinálnánk semmit. Ha nyaralás, akkor az anyagiakról se feledkezzünk el. Olyan megoldást kellett találni, ami megfelel a pénztárcának. Mindkettőnk fizetését drasztikusan csökkentették munkáltatóink a járványhelyzetre hivatkozva. Feleségem közalkalmazott, ott felsőbb körökből jött a megszorítás. Én egy kis cégnél dolgozom, nálunk a partnereink vélt vagy valós kihullása okozta a vészforgatókönyv bevezetését: leépítés, a megmaradók fizetésének stuccolása hónapokig és reménykedés a boldog szép jövőben. Így éltünk és reméltünk. Volt és van munkánk, nem lehet panaszunk, egyelőre megmaradtunk.

Gyerekeink második napja mennek iskolába, egyelőre minden szuper. Most úgy néz ki, mintha valóban a régi életünk folyna körülöttünk, de mindannyian tudjuk, hogy ez sajnos nem így van. Körbevesz minket a COVID-átok, nem tudjuk, hogy mi meddig tart és leginkább olyan az érzésünk, mintha kívülről néznénk önmagunkat. Azt a „máz-életünket”, amiről most már tudjuk, hogy egy pillanat alatt lehullhat rólunk és elveszíthetünk minden fogódzkodót, amiről korábban azt hittük, hogy a miénk.

Lehetsz bigott jobboldali Fidesz-szavazó, vagy megrögzött összefogásos ellenzéki, egy érzés mindenkit körül leng (tisztelet a magát felvilágosultnak érző kivételnek), hogy a tájékoztatás hiányos! Ebből a székből ülve azt látom, hogy se tanár, se diák, se nyugdíjas, se alkalmazott, se miniszterelnök, se ellenzéki vezető nem tudja ma Magyarországon, hogy hogyan kellene helyt állnunk nekünk magyaroknak Magyarországon, Európa szívében, a Föld nevezetű bolygón. Látszódik, hogy van egy afféle - kormányunk által is kényszerűen alkalmazott - elképzelés, ami ezt a világjárványnak kikiáltott médiajelenséget kijárási tilalommal, vakcinával és türelmes maszkviseléssel, mint a védekezés praktikus ellenszereivel próbálja kordában tarthatónak bemutatni. Azonban látszódik, hogy kis hazánk valóban kicsi, és igyekszik megtalálni a maga hosszútávon is fenntartható álláspontját.

Gondolhatnánk, hogy nekünk könnyű a dolgunk, hisz nyugaton és keleten is vannak barátaink: EU tagság nyugaton, amcsi látogatások néha, ahol mosolygunk is egymásra, tehát van nekünk tengeren túl.  Oroszok, Kína, Azerbajdzsán, közel-keleti kézfogások stb., szóval van mire támaszkodnunk, hisz 10 éve hintapolitikát játszunk a kelet és nyugat között. Ez a vírusos nemzetközi helyzet viszont hazánkat középtávon arra fogja kényszeríteni, hogy kiszálljunk a hintából és válasszunk. Magam sem tudom, hogy a saját segge által beszippantott nagyképű ám gyenge nyugathoz vagy a még mindig szétzilált általánosságban véve bunkó szocializálatlan és emberi léptékkel mérve érzéketlen rideg kelethez szeretnék-e tartozni. Ezért jó, hogy kisember vagyok. A mindenkori kormányunk majd dönt egyet, azért szavazzuk meg őket. Legfeljebb majd lesz hőbörgés, tüntetés, legrosszabb esetben nemzeti katasztrófa.

Bárhogy is lesz, általánosságban véve igaz, hogy a regnáló kormány tájékoztatása kevés, hisz úgy kezel minket állampolgárokat, mintha gyerekek volnánk. Ez persze nem csoda, hisz a liberális politikának köszönhetően kaptunk kereskedelmi népbutító TV csatornákat és idióta kereskedelmi rádióműsorokat. Ennek is köszönhetően hanyatlásnak indult hajdani éleslátású gondolkodásunk. Hagytuk megfertőzni magunkat és sokan közülük meg is köszönték! Konzervatív kormányunk se hűbérese, inkább jobbágya a megöröklött földnek és engedi folyni a szennyet. Tájékoztatást nem ad, hisz maga sincs tájékoztatva. Bután és a hülyeség színvonalán tartani hazánkat kifizetődő, bármelyik oldalról nézzük, hisz az esztelen, buta szavazó egyszerűbb, értékesebb, kezelhetőbb, mint a gondolkodó.